Utazás Nagyberegre

Szerda reggel a busz már az iskola előtt várt minket. Miután elbúcsúztunk a szülőktől, osztálytársaktól, barátoktól, kezdetét vette az utazás. A nagyon-nagyon hosszú utazás. A határon nehézségek nélkül sikerült átkelnünk, és így kora délután megérkeztünk Kárpátaljára. Az első úti célunk a munkácsi várhoz vezetett. Fent gyönyörű kilátás várt ránk. Orbán László tanár úrtól sok információt megtudtunk a vár híres védőiről, és még egy izgalmas kiállítást is megnéztünk.

A következő megállónk Beregszászon volt, ahol megkoszorúztuk az ottani Petőfi-szobrot és sétáltunk a Kossuth-téren. Nagybereg felé menet még megkoszorúztunk egy 1956-os emlékművet is.

Az első két éjszakát a Nagyberegi Líceum kollégiumában töltöttük. A szobatársaink odajáró diákok voltak. Nagyon érdekes és jó volt velük megismerkedni. Más körülmények között élnek, mint mi, pl. csak két hetente mehetnek haza az iskolából. Sokkal önállóbbak is emiatt. Annyi idősek, mint mi, mégis már komolyabban gondolkoznak a továbbtanuláson, mert ott egy-két évvel fiatalabban végeznek a diákok.

A fogadóinkkal is megismerkedtünk még az első este. Nagyon örültünk, hogy kedves lányoknál fogunk majd lakni, és hogy tavasszal őket fogjuk fogadni Budapesten.

A második nap kirándulással telt. A Huszti várhegy megmászása után megnéztük a várat, ahol több mondát is elmesélt Gálfi Dezső tanár úr a várral kapcsolatban. Majd hosszú buszos út után megérkeztünk a Szinyevéri-tóhoz. Egy dolgot biztosan kijelenthetünk: a tó és a körülötte lévő erdő, sőt, az oda felvezető út is egyszerűen gyönyörű volt.

A harmadik nap több olyan helyet látogattunk meg, ami olyan eseményeknek állít emléket, amelyek meghatározóak voltak a magyar történelemben. Az egyik a Szolyvai-emlékpark, a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiájának helyszíne. Megemlékezésként megkoszorúztuk az emlékművet és elénekeltük a Szózatot. A második állomás a Vereckei-hágó volt. Annyira szép onnan a kilátás! Itt is koszorúztunk és elénekeltük a Himnuszt.

A Beregszentmiklósi várkastélyt egy igen szórakoztató idegenvezetővel jártuk be, aki egyben annak tulajdonosa is volt.

Aznap délután találkoztunk a fogadó családokkal is. Mi Fornoson laktunk két különböző családnál, de a programokon együtt vettünk részt, négyen. Elvittek minket egy ottani kávézóba, és este részt vettünk az ifi alkalmukon, ami nagyon jó volt. Nem voltak ott annyian, mint a mi budapesti ifinken, mégis pont ugyanolyan lelkesedéssel járnak a fiatalok ezekre az alkalmakra.

A családok mindkettőnket elláttak minden jóval, az utazásunk végén még egy hatalmas ajándékcsomagot is kaptunk.

A szombati napunkat teljes egészében a fogadók szervezték meg. Többen összefogtak, és úgy találtak ki közös programokat. Mi Beregszászra mentünk, míg mások Munkácsra, de voltak olyanok is, akiknek a fogadóik teljesen más programot szerveztek. Beregszászon sétáltunk a városban, megnéztünk különböző üzleteket, beültünk egy cukrászdába. A program csúcspontja a bowlingozás volt. Utána elmentünk enni egy pizzériába, ahol elég nehezen (szinte sehogy se) tudtunk volna rendelni magunknak a fogadóink nélkül, mivel egy ukrán pincért küldtek ki hozzánk. Ahhoz képest, hogy itt nem volt annyi lehetőség, mint egy nagyvárosban, mégis nagyon jó programokat szerveztek nekünk és remekül éreztük magunkat.

A vasárnap reggel búcsúzkodással kezdődött. Csak azért nem volt szomorú ez a búcsú, mert tavasszal újra látjuk egymást a lányokkal Budapesten.

A hazafelé vezető úton minden rendben ment, azon kívül, hogy a magyar határon átnézték a csomagjainkat, de (természetesen) nem találtak nálunk semmi tiltott dolgot, így folytathattuk az utunkat hazafelé és az iskola felé.

Ez az öt nap nagyon jó volt és emlékezetes marad, mert így olyan helyekre jutottunk el, és olyan emberekkel ismerkedtünk meg, ami e nélkül az utazás nélkül nem valósulhatott volna meg. Köszönjük az élményt!

Döbrössy Abigél és Döbrössy Lujza 9.b.