2018-19 Erdélyi út

Határtalanul! Erdély – 2019. június 2-7.

1. nap

Mindenki fáradtan, de izgatottan várva az elkövetkező hét eseményeit érkezett meg reggel az iskolához. Első rövidke megállónk Marosillyén volt, ahol Bethlen Gábor szülőházát tekinthettük meg. Másodszor Déván álltunk meg és felsétáltunk a magasba tornyosuló várhoz. Mikor felértünk a csodás táj látványa mellé még a híres balladát is meghallgattuk a vár keletkezéséről. Pár óra utazás múlva már a gyulafehérvári szállásunkon fogyaszthattuk el a vacsoránkat. Ezek után egy sétát tettünk a városban. A hosszú utazás mindenkit kifárasztott, ennek ellenére azonban még sokan éjszakába nyúlóan beszélgettek.

2. nap

Reggel erőnk teljében indultunk útnak a már megtömött hasunkkal. Fogarason megnéztük az ottani látványos református templomot és az Árva Bethlen Kata menyasszonyi ruhájából készült oltárterítőt. Miután elhagytuk Fogarast, a Mohos-tőzeglápot vettük célba. Itt a csapat kettészakadt, és csak a bevállalósabb fele tekintette meg a lápot, ahol sokan „el is süllyedtek”. A tőzegláp után már a teljes csapat a Szent Anna-tóhoz és a kápolnához közeledett. Ezután a szállásra utaztunk, ami egy gyönyörű gyimesi tájban foglalt helyet. Ági néni gondos kezei között térhettünk nyugovóra.

3. nap

Harmadik nap ellátogattunk a helyi szűcshöz, aki megmutatta a csángó báránybunda mellény készítését. Elmentünk kirándulni és a helyi növény- és állatvilággal ismerkedtünk meg. A vízesésnél sokat fotóztunk, és egy osztályképre is futotta. Ezek után ebédeltünk és elmentünk a helyi iskolába. Táncoltunk és fociztunk az ottani hetedikesekkel. Este elmentünk szekerezni. Két csodás ló vitt minket, akiknek a végén almát adtunk. Este még kártyáztunk és beszélgettünk, majd fáradtan estünk be az ágyba.

4. nap

A kicsit zavaros kedd este után normális időben keltünk fel. Megettük a reggelinket és gyorsan összepakoltunk. A busszal egyenesen a Rákóczi várhoz mentünk, ahol a romhoz való felkapaszkodás előtt megnéztük az utolsó magyar vasúti őrházat. Megnéztük az adományozók listáját, ahol iskolánk egyik tanárának neve is szerepelt. Az osztály bemehetett az épületbe, ahol régi vasúti tárgyak voltak kiállítva. Kaptunk egy dedikált könyvet. Kis lépcsőzést követően felértünk a romhoz, ahol gyönyörködhettünk a hegyekben. Sokat fotózkodtunk a várnál. Elindultunk föl a hegygerincen kirándulni. Egy nagyobb réten, fönn a hegyen megálltunk pihenni és nézelődni. Ezt követően elindultunk lefele egy kisebb eső kíséretével. A hegy lábánál kicsi bódék voltak édességekkel és játékokkal, amit az osztály ki is használt. A közeli padoknál megebédeltünk. Utána az osztály fölment a Kontumác kápolnához, ahova be is mentünk körülnézni. Innen a gyimesbükki gyerekotthonhoz mentünk, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Átadtunk adományainkat és körbevezettek minket. Együtt játszottunk az ottani gyerekekkel és Zoknival, a kiskutyával. Volt szerencsénk találkozni Böjte Csabával, akivel közösen imádkoztunk. Nehezen szakadtunk el attól a szép helytől, de muszáj volt, mert még mennünk kellett a csángó tájházba. A hölgy nagyon érdekesen mutatta be az ott elhelyezett tárgyakat. Visszatértünk a panzióba, ahol elfogyasztottunk a vacsoránkat és gyorsan lefeküdtünk a fárasztó nap után.

5. nap

Csütörtök reggel elfogyasztottuk az utolsó reggelinket, amit Ági nénitől kaptunk. Az evés után elbúcsúztunk tőle és a szállástól, ugyanis várt minket Székelyudvarhely. Itt betértünk egy cukrászdába és mind ettünk valami édeset. Meglátogattuk a szoborparkot és kiselőadást hallgattunk a városról. Kifogytunk az ásványvízből, így elmentünk vásárolni. Kaptunk tíz percet begyűjteni azt, amit szeretnénk. Innen Szejkefürdő felé vettük az irányt, ahol Orbán Balázs sírjánál elénekeltük a székely himnuszt. A parkolóhoz közel megebédeltünk. Korondra mentünk innen, ahol fél óráig vásároltunk, és gyönyörködtünk a fazekas portékákban. Parajdon busszal mentünk le a bányába, ami egy nagy nyitott tér volt. Az osztály egy órán át élvezhette a bánya tiszta levegőjét. Marosvásárhelyen meleg vacsorával vártak minket. A gyülekezeti teremben aludtak a lányok, a fiúk meg a pincében. Nehezen, de végül elaludtunk.

6. nap

Péntek reggel gyorsan össze kellett csomagolnunk és feltakarítanunk még a reggeli előtt. Nagyon kellett sietnünk, ezért sok programról lemondtunk. A reggeli áhítatot a lelkész úr tartotta, ezután Marosvásárhelytől is elbúcsúztunk. Bánffyhunyadon megkoszorúztunk egy Petőfi emlékművet, valamint Kós Károly és Ravasz László kopjafáját, és mentünk a Királyhágóhoz, ahol bőségesen megebédeltünk és bevásároltunk. Nagyváradon megkoszorúztuk Szent László szobrát a templomkertben. Bementünk a székesegyházba, és csendben körülnéztünk. A közeli parkban felkerestünk egy József Attila emlékművet. A határon zökkenőmentesen haladtunk át. Egy benzinkúton álltunk meg, aztán már egyenesen hazafelé buszoztunk. Összefoglaltuk a hetet és a közel 2000 km-es utazás főbb helyszíneit a buszon Csaba bácsi, a jófej sofőrünk segítségével, majd megköszöntük kísérő tanárainknak, Csilla néninek, Ági néninek és Győző bácsinak ezt a csodálatos egy hetet, amit a segítségük nélkül nem tudtunk volna így élvezni. Az iskolához érve kitakarítottuk a buszt és mindenki fáradtan bár, de élményekkel telve vette hazafelé az irányt.

(Todd Sára és Imrei Flóra, 7.a osztály)